Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Forrás: László Erika írása.

Dajkamese vagy valós veszély? A bulvársajtó időről-időre riogatja olvasóit és a kismamákat a macskák okozta toxoplazma fertőzés veszélyének hírével. Pedig az esetek többségében a fertőzés nem is a macskától ered, és egyszerű higiénikus óvintézkedésekkel könnyen megelőzhető.



A dajkamesék terjesztőinek tulajdonsága, hogy a józan ész érvei nem hatnak rájuk, a tévhiteket generációról generációra adják tovább és így azok az idők végezetéig fennmaradnak anélkül, hogy az igazságtartalmukat megvizsgálná bárki is. A macskákkal kapcsolatos téveszmékből is jócskán akad a dajkamesék között. Az egyik ilyen az a vélelem (amelyet sajnos még ma is sok gyermekorvos hangoztat), hogy a várandós kismama és a macska nem megengedhető együttes, mert ha a kismama megérinti a macskát, belélegzi a szoba levegőjét vagy a macskavécé közelébe megy, a kisbaba súlyos károsodást szenved. Számos macska esett áldozatul ennek a tévhitnek, kitaszították őket az utcára, vagy más módon szabadultak meg tőlük.

A macska okozta toxoplazmózis veszélyét mértéktelenül eltúlozzák, hiszen rendkívül sok tényező egybeesésére van szükség ahhoz, hogy ez a kórokozó valóban a ház macskájának közreműködésével jelenthessen veszélyt a várandós kismamára. Sokkal veszélyesebb egy angolosan elkészített marhasült, mint a ház macskája. A toxoplazmózis az emlősök egy ritka betegsége, amelyet a toxoplasma gondii nevű, egysejtű parazita okoz. Noha maga a betegség ritka, a parazitával történő fertőzés igen gyakori. Hazánk hatvan év körüli lakosságának mintegy 60 százaléka fertőzött toxoplazmozissal.

Azért kezdtek ujjal mutogatni a macskára, mert a macska az az emlős, amely belében a parazita ivarosan szaporodik és amely ezért - életében összesen egy(!) héten át - oocystákat (tojásokat) üríthet a székletében. Vagyis a parazita elsődleges gazdaállata a macska.
A toxoplasma gondii életciklusának két fázisa van. Az életciklus szexuális része csak a macskafélék családjában (vad és házimacskák) megy végbe, ezért a macskák a parazita elsődleges gazdaállatai.

Az életciklus aszexuális fázisa bármely melegvérű állatban, az emlősökben (beleértve a macskákat is) és madarakban, mehet végbe. Ők köztigazdái a parazitának. A köztigazdák szervezetében a parazita behatol a sejtekbe (elsősorban az izom- és agysejtekbe), cisztákat hoz létre, amelyben a parazita lassan osztódó formája, a bradyzoit található. Mivel ez a sejten belül helyezkedik el, az immunrendszer nem észleli. A betegség krónikus szakaszában a gazda-szervezetben tartósan fennmarad, első-sorban az izmokban, idegszövetben, sokszor éveken keresztül, észrevehető panaszokat nem okoz. A bradyzoitok lassú, de folyamatos osztódása miatt a sejt végül szétrobban és kiáramlanak belőle tachyzoitok, a parazita gyorsan szaporodó formái. Ezeket azonban már a szervezet immunrendszere képes megsemmisíteni, bár közülük néhány ismét megfertőz sejteket és bradyzoitává válik. Amikor a macska ilyen cisztát nyel le (például felfal egy fertőzött egeret), a ciszták a vékonybélbe jutnak és a belőlük ott kiszabaduló parazita ivarosan szaporodva oocystákat (tojásokat) hoz létre, amelyek a macska ürülékével jutnak a külvilágba.


Az oocysták a nedves földben vagy a vízben körülbelül egy évig fertőzőképesek maradnak. Az emberek és az állatok vagy az oocysták (fertőzött földdel szennyezett takarmány, mosatlan zöldség, macska-ürülék) lenyelése, vagy parazitát tartalmazó cisztás (nem eléggé átsütött) hús fogyasztása útján fertőződhetnek meg. A parazita a vékonybélbe jutva a véráram és a nyirokkeringés segítségével szóródik szét a szervezetben.

Tehát a macska a vadászat során fertőződik a kórokozót hordozó egerek, mezei pockok és madarak húsán keresztül. A fertőzés másik módja, ha több macska használ egy macskavécét (vagy kinti homokozót), amelyben fertőzött macskaürülék van, s erről a tojások a macska mancsára vagy a szőrzetére tapadnak, s onnan azokat mosakodás közben lenyalja.

A macskák gyakorlatilag soha nem mutatnak tüneteket, kivéve a gyenge immunrendszerű kölyköket, amelyeknél szemgyulladás és idegrendszeri tünetek léphetnek fel. Ha az immunrendszer egészséges, az ember és állat képes egyszer és mindenkorra legyűrni a toxoplazmózist.

De hogyan fertőződik meg az ember? A válasz (ebben a sorrendben): a nem eléggé megsütött hústól (de az is elég, ha a fertőzött nyers hús érintése után nem mosunk kezet és a szájunkba nyúlunk); a nem pasztőrözött tejtermékektől; a fertőzött talajban termesztett zöldségektől; fertőzött víztől, a fertőző macskaürüléktől (lásd ábra).

Vagyis sokkal valószínűbb, hogy az ember az angolosan elkészített beafsteaktól, tatárbifsztektől, nem eléggé megsütött kolbásztól fertőződik meg, mintsem a macskájától. (Ahhoz, hogy a parazita megsemmisüljön, a húst 152 oC-on kell jól átsütni vagy -12 oC-on lefagyasztani.)

A macska ugyanis csak és kizárólag a fertőzést követő 3-10 napban ürít oocystákat. Ráadásul a friss ürülékben található tojások még nem fertőzőképesek, mert az érésükhöz legkevesebb 24 órára van szükség a szabadban. Tehát ha a macskavécéből eltávolítják a friss székletet, a fertőzésveszély megszűnik. További fontos információ, hogy a macska a fertőzés után 14 nappal megszűnik oocystát üríteni, ezért soha többé nem jelent fertőzésveszélyt a környezete számára. Ez az információ igen fontos annak tudatosításához, hogy egyszerű óvintézkedésekkel a fertőzés megelőzhető.

A betegség egyébként is igen ritkán jelenik meg teljes valójában.

Az emberek esetében a legtöbb, amit esetleg észrevesznek, egy könnyű lefolyású, náthára emlékeztető, enyhe megbetegedés. A betegség súlyos formájában igen ritkán fordul elő és egyébként gyógyítható. A kórokozó hatására a következő tünetek léphetnek fel: látászavar, vakság, központi idegrend-szer károsodása, süketség, láz és légzési zavarok. A veszélyeztetett csoportba az AIDS fertőzöttek, a kemoterápiát elszenvedők és a terhesség első három hónapjában lévő embriók tartoznak.

Ha csak kis számú élősködő jutott egészséges, jó ellenálló képességgel rendelkező emberbe, a paraziták elpusztulnak, vagy betokosodva szunnyadnak. Azonban, ha a szervezet védekező képessége károsodott, vagy ha nagy mennyiségben jutottak be a kórokozók, a különböző szervekben gyors szaporodásnak indulnak.

A toxoplazma fertőzésre az egészséges szervezet ellenanyag termeléssel válaszol és ez az ellenanyag megóvja a szervezetet (emberét és állatét egyaránt) attól, hogy később újrafertőződhessen a kórokozóval.

A fertőzésen átesett ember életre szóló immunitást szerez a parazita ellen. A kórokozó emberről emberre közvetlenül nem terjed. Az anyák a terhesség előtt szerzett toxoplasmózist nem adják tovább gyermeküknek, csak a terhesség folyamán szerzett fertőzés - főleg az első három hónapban - jelent veszélyt, de még akkor sem kell a legrosszabbat feltételezni, ha a kismama a terhesség idején fertőződik meg.

Az anyaméhen át történő fertőzés csak a megfelelő immunitással nem rendelkező anyák terhessége idején kialakuló fertőződésnél fordul elő. Az anyák többsége nem is észleli a betegséget. A szakirodalom szerint a terhes nők 1%-nál fordul elő toxoplazmózis. A fertőzések körülbelül 40-60%-a jut el a magzatig, és csak kis százalékban okoz spontán vetélést vagy koraszülést, illetve az újszülöttek aktív betegségét. A magzat a terhesség bármely szakaszában fertőződhet, de a legsúlyosabb következményei akkor vannak, ha a fertőzés a terhesség korai szakaszában következik be. Az utóbbi esetben a tünetek vagy azonnal a születéskor észlelhetőek, vagy az élet első néhány hónapjában alakulnak ki. A leggyakoribb tünetek: vízfejűség, izomgörcsök, agyi meszesedések, máj- és lépnagyobbodás, vérszegénység, sárgaság, kiütések, láz, stb. Később derülhet fény a halláskárosodásra, a mentális retardációra, tanulási zavarokra.

A kismama jelölt még a terhesség előtt kérhet ellenanyag vizsgálatot, ha ez negatív, semmi ok az aggodalomra. De akkor sem kell rosszra gondolni, ha ez pozitív, hiszen a pozitív ellenanyag teszt azt bizonyítja, hogy a páciens találkozott már a kórokozóval és védettséget is szerzett ellene, tehát nem fog újrafertőződni és nem fogja a magzatát sem megfertőzni. Fontos tudni tehát, hogy akkor sem kell aggódni, ha a terhesség előtti ellenanyag vizsgálat mind a kismamajelölt, mind a ház kedvenc macskája esetében pozitív eredményt hoz. Ha a cica tesztje pozitív és a kismamajelölté negatív, szintén nincs ok aggodalomra. Ha ez a kismama meg is fertőződik, a toxoplazmát nem a macskától, hanem valami más módon kapja el.
Ha a kismamajelölt és a macskája is negatív, illetve ha a kismama már várandós és a tesztje negatív, a következő elővigyázatossági intézkedésekkel a fertőzés esélye a minimumra csökkenthető:


  • teljesen süssük át vagy főzzük meg a húst, a vágókéseket mossuk meg,


  • bő vízben mossuk meg a gyümölcsöket és a zöldségeket,

    a használaton kívüli kerti homokozót fedjük le,

  • viseljünk kesztyűt a kertészkedéshez,

  • tartsuk a macskát házon belül,

  • a macskavécét reggel és este tisztítsuk ki bő vízzel (a tojásokra a vegyszerek nem hatnak),

  • a macskavécé tisztítását bízzuk a család más tagjaira vagy végezzük gumikesztyűben és utána mossunk kezet,

  • csak megbízható gyári táppal etessük a macskát,

  • a macska simogatása, fésülése után mossunk kezet.

     

Összegzés: számos tényező egybeeséses szükséges ahhoz, hogy egy terhes anya tocxoplazma fertőzást kapjon. Idézzük a Cornell Egyetem Macskaegészségügyi Központját vezető James Richards szakértő véleményét a kérdésről: "Az egyedüli mód, ahogy egy terhes anya veszélybe kerülhet a következő: egy kerti macska, amely még nem vált immunissá a toxoplazma ellen, elfogyaszt egy fertőzött zsákmányt, székletét a kerti földbe vagy a macskavécébe helyezi abban a rövid időben, amikor abban toxoplazma tojásokat ürít, a székletét elegendő ideig állni hagyják ahhoz, hogy a tojások fertőzőképessé váljanak, aztán a terhes anya puszta kézzel megfogja ezt a székletet, majd az ujjait a szájába helyezi. Sok millióan neveltek fel a történelem során sikeresen gyerekeket macskák társaságában. A tanácsom az, hogy mindenki használja a józan eszét és tartsa be az alapvető higiéniai szabályokat."